Augusztus 15

Nagyboldogasszony napja.

A Magyar Néprajzi Lexikon adatsora:

A római katolikus egyház Szűz Mária mennybemenetelét (Assumptio Beatae Mariae Virginis) ünnepli e napon. A legrégibb Mária-ünnep megtartására már az 5-6. sz.-ból vannak adatok. Mo.-on Szent István óta parancsolt ünnep volt (→ szentek ünnepei). Az 1446. évi müncheni kódexben találkozunk magyar elnevezésével: "Marianac fel menbe vetele".
Kálmány Lajos véleménye szerint a néphit "boldogasszony" – a keresztény hatásra azonosult Szűz Máriával, s innen ered a Nagyboldogasszony elnevezés is. – A néphit a gyermekáldást közbenjárásától várja, s e célból 7 vagy 9 kedden böjtöltek. Szegeden azt tartották, hogy jelen van a gyermek szülésénél, azután pedig két angyalt küld oda; egyiket, hogy az anyát, a másikat, hogy a gyermeket őrizze. Néhol, például Göcsejben és a palócoknál a szülőágyat boldogasszony ágyának nevezték (→ gyermekágy). Németo.-ban a 10. sz.-ban keletkezett szokás szerint e napon különféle csomókba kötött füveket szenteltek, s ezeknek különféle hatást tulajdonítottak: őrizték a tűz és a villámcsapás ellen, a jó termés érdekében a vetések közé dugdosták, a zivatar ellen égettek belőle stb. Az egyház a füvek megszentelésével kereszténység előtti szokásokat szentesített ugyan, de azzal magyarázta, hogy amikor Mária sírba szállt (kezdetben Mária halálát is ünnepelték ezen a napon), sírjából a füvek csodálatos illata szállt ki. A benedictio herbarum, a füvek megáldása az 1496. évi esztergomi rituáléban is szerepel. Az egyház nyilván gyakorolta is, erre utalnak – többek között – a szegedi adatok, amelyek szerint Szeged-Alsóváros népe napraforgót, ökörfarkkórót stb. szokott szenteltetni, s ezeket a halott koporsójába tették. (→ még: Boldogasszony) – Irod. Kálmány Lajos: Boldogasszony ősvallásunk istenasszonya (Értekezések a nyelv és széptudományok köréből, 1885); Franz, Adolf: Die kirchlichen Benediktionen im Mittelalter (I-II., Freiburg, 1909); Bálint Sándor: Népünk ünnepei. Az egyházi év néprajza (Bp., 1938); Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium. A Mária-ünnepek és jelesebb napok a hazai és közép-európai hagyományvilágból (I-II., Bp., 1977).

Nagyné dr. Fülöp Krisztina Mária élete, édesanyák lelke...

...című Ősi Gyökér 2006/1. sz. megjelent cikkében Mária életének 7 állomása, a hét Boldogasszony, hét fő Mária ünnep fejezetcím alatt hetedik állomásként taglalja ezt az ünnepet:

Mária mennybemenetele (augusztus 15.) Egyházi: neve: Nagyboldogasszony (Assumptio Beatae Maria Virgine) "A szent Szűz halálában nem volt kín és fájdalom. Lelke, Jézushoz, Fiához vágyó lelke, mint fehér galamb, készült elszállni, hogy egyesüljön Fiával és várja testének, az Úr első templomának, dicsőséges föltámadását. Az apostolok letérdeltek valamennyien ágya körül. Csudálattal nézték arca ragyogását, szemének égre sugárzó fényét, a boldogságot, mely elömlött rajta. A magasságok énekeltek, a szent Szűz éneke, a Magnificat, megcsendült az égben, mint távolról csengő harangszó. A szent Szűz lelke visszhangozta a győzelem és öröm énekét. Jött édesanyjáért a Fiú és magához vette a lelkét édesanyjának, Máriának."
Boldogasszony népünk hitében: a Napbaöltözött Boldogasszony, vagy Nagyasszony ünnepe ismert. Az Érdy-kódex írja, hogy "Gellért tanácsának intéséből akkoron kele föl, hogy az Szűz Máriát ez Magyarországban Bódogasszonynak, avagy ez világnak nagyasszonyának hívnák. Szent István kerál es ez szegény országot Bódogasszony országának nevezé."

• Jankovics Marcell Jelkép-kalendárium című könyvének 226. oldalán bőséggel ír róla.

Falvay Károly Nagyboldogasszony...

...című könyvének 49-50. oldalain és 199. oldalától taglalja, majd a 372. oldalon előtörténetével is foglalkozik. Csak a végeredményt írom ide:

Az ünnep napját hogyan ismerhették föl együttesen és egyszerre az ország lakosai? Erről a fontos és lényeges ismeretről hallgat a történettudomány.
A válasz pedig megdöbbentően egyszerű: az időpont az augusztusi telihold [lásd új Falvay Károly adatokat is ott] napja, a Nagy, az őseurópai antikvitásban jól ismert görög Aranykoronás Phoibé/Artemisz Holdistennő páros ünnepe volt, akik magukba ölelték később a görög Artemisz és Démétér, majd római Ceres istenasszonyok szerepkörét és tulajdonságaikat. A Kárpát-medencében ugyanez történt a megfelelő magyar istenanya és leánya páros: Nagyboldogasszony-Kisasszony párhuzamával.
[...]
Az éves körforgásban az augusztusi holdhónap^[1] Oroszlán jegye és az időszak közepén lévő "teliholdja" határozta meg Nagyboldogasszony-istenasszony ünnepét. Éjszaka a Hold ragyogott, a Nagy Anyaistennő teljességében, jelezve az elkövetkező törvénynapot^[2], majd a világosságban a Nap fénye – a hatalom és az erő jelent meg a királyi törvénykezésben. Ez az ünnep egykor a Nagy Anyaistennő, a Magna Mater ünnepe volt.

Valahogy ilyenképpen, ezen ünnep kapcsán alakulhatott ki a Napistennő képzet is (az egyik elképzelésem szerint). Lásd legutóbb ott írottakat, szintén FK tollából.

Micsoda misztikus sorsszerűség, hogy Szent István koronázási napja, bíráskodási napja és halálának napja is ez: mind a három jelentős nap Nagyboldogasszony nevéhez és ünnepéhez kötődik.

Falvay Károly és MNL sem emeli ki igazán, hogy ez az év nyolcadik teliholdja^[3] és az alábbi oldal adata szerint is a legvilágosabb, legszebb teliholdja az évnek. Sokatmondó, hogy ilyenkor a Hold igen közel van a horizonthoz, azaz a Föld(anyá)hoz is (pongyolán fogalmaz a cikkíró; értsd: az ekliptika ilyenkor közel van a horizonthoz; és nyilván nem mindegy hány órakor nézzük a Holdat).
Állítólag majdnem olyan módon világít ilyenkor, mint a Nap! Márpedig a Nap a (Nap)király és a Hold pedig anyjának, a Tejútanyának aspektusa. Az éves körforgásban az augusztusi (lásd idevágó infókat is August) holdhónap az Oroszlán jegyhez tartozik, mely alfájának neve is Regulus = királyka/kiskirály, és nem mellékesen a Világ négy oszlopának egyike (legfőbbje). Jankovics Marcell Regulus címnél álló adata szerint Ptolemaiosz görög csillagász a Regulust tekintette a zodiákus 1. fokának (a héraklészi "munkaév" is az Oroszlánnal kezdődik). Nyilván a Szűzzel való kezdés (melyről Szűz-Halak tengely és Szűz csillagkép címnél is szó esett és Lewis Freemantle The Thirteenth Stone című könyvében is ezt hajtogatta) is ugyanez lehet eltolva.
Falvay könyvének 250-251. oldalán írja (de nem mondja ki, melyik ünnepre gondol):

Az eredeti ünnep minden bizonnyal a teliholdé, a Nagy Istennőé^[4] volt, ami a patriarchálissá változott korban a király ünnepévé lett. A nap fényét hordozó és az erőt, hatalmat birtokló király együtt örökölte meg az istennő telihold emlékét és az istennő hatalmát.

Nos, véleményem szerint ez a különleges nyolcadik telihold olyan nagy formában, sárgásan, erőteljesen fénylik, mintha a Nap lenne és ez a nap nyilvánvalóan a latinok és a zsidó-patriarchális kor előtti korban is jelentős volt. Ezért is tarthatta Szent István szent napnak. Ha nekiállnánk kutakodni, biztosan találnánk olyan adatot, mely papi misztérium-játékot köt ezen naphoz (amikor a király és a papnő egyesülnek, vagy efféle). Akár a szent nászhoz is köze lehet, de mindenképp a szűz és Szűz-Halak tengely címnél említett kezdethez.
Ide kapcsolódik a kérdés, hogy miért hívta az évkezdő január hónapot a magyar Boldogasszony havának, ha ez augusztusban volt fontos, a legfontosabb ünnep?
Szűz csillagkép címnél volt arról szó és erre megerősítést várok, hogy a holdnaptárak vagy legalábbis egy másik, szintén használatban levő liturgikus év vagy efféle kezdő jegye volt a Szűz. Könnyen lehet tehát, hogy a válasz a fentebbi kérdésre az, hogy a régi lunáris rendszerű naptárban az újév a Nagyboldogasszony napja volt a teliholddal (a szűz is éppen teljes, egész jelentésű és ez kapcsolódás lehet szavak értelmi szintjén is), majd az új naptárra való áttéréssel a hónap neve átvitetett. Ezt az infót kellene megtalálni valamely csillagászatot is alapul vevő, néprajzzal foglalkozó magyar kutatónktól.
Boldogasszony hava címnél viszont arról volt szó legutóbb, hogy akár pont fordítva is lehetett.

Megjegyzés: Falvay Károly Nagyboldogasszony című könyvének 343. oldalán szerepel egy diagram, mely alapján (is) (utólag) azt gondolom, hogy a Nagyboldogasszony és a Boldogasszony megkülönböztetetendő. Azaz a januári hónapnév mégsem azonos a másik hónappal.
Ugyanakkor az alábbi ortodox évkezdő dátum kapcsán írottak alapján mégis azt kell mondani, hogy a felvetésem helyes volt:
Falvay Károly Nagyboldogasszony című könyvének 379. oldalán írja:

Az egyházi évet az ortodoxia szeptember 1-én kezdi, ami szorosan kapcsolódik az ősi Szűz csillagjegy időszakához. Ezzel amellett bizonyít, hogy egyenes folytatója az antik asztrálmitológiai hagyományoknak. A római egyház elveti ezt a folyamatot, teljesen új eszmeiségű mitológiát és szakrális évkezdetet fogalmaz meg. (E mitológia átalakulása napjainkban is folytatódik. A november 21-i Mária napot az egyház október 11-ére tette át már az 1200-as években. Ilyen esemény például a negyedik Mária-főünnep, Szűz Mária Istenanya napja január 1-re [újév!] történt kijelölése az 1960-as évek első felében megtartott Vatikáni zsinat rendelkezéseiben.)
A legújabb eset: a római egyházi megegyezési törekvése az ortodoxiának megfelelő évkezdés felmutatásával. Az új Mária ünnep a magyar hagyományokban megfelel a Boldogasszony hava [január] évszázadokat átfogó gyakorlatának, melynek csak a folytatását ismerjük és korábbi évezredek gyakorlatát csak feltételezhetjük.

Ezen a ponton ne feledjük el, hogy Jankovics Marcell Jelkép-kalendárium című könyvében is szól arról, hogy volt idő, amikor az ókori Rómában szeptember 1-jével kezdték az évet. [Ezen témát a nyilván lunáris naptárrendszerű évkezdetről Szűz csillagkép címnél más kultúrák naptáraival és dátumaival bővebben körüljárjuk.]
Még a témához köthető:
Falvay Károly Nagyboldogasszony című könyvének 372. oldalán a református lelkész Bod Pétert idézi:

Bod felteszi a kérdést: Miért nevezték Kisasszony havának az augusztus hónapot? "Bizonyos, hogy a Boldogságos Szűz Mária tisztességére, de mint hogy a Kisasszony napja a' jövő holnapban esik, ebben Nagy B. Asszony napja [aug.15.]; Mért nem nevezték Nagyasszony havának? Nem világos."

Mint látjuk, itt is vannak következetlenségek, melyek komoly fejtörést okoztak 250 éve is.
Falvay könyvének még 232-233. oldalán írja, hogy a január hónap nevét a magyarok nem vették át, csak egészen későn:

A magyar [...] az évet a Boldogasszony hava elnevezésével kezdte és egészen az 1900-as évekig így jelölte a naptárakban.

Még korábban, könyvének 52. oldalán is írja (Janus címnél is – okkal – szerepelt):

Az évkezdés első hónapjának Boldogasszony hava elnevezése (Szent István-i időktől kezdve az 1900-as évekig) a római Janusszal szemben erre az ősi [női] teremtő erőre utalhat.

A 373. oldalon írja:

Az augusztus 15-ei időpont az egykori holdhónap középpontjára utalhat és így az évkörön az egyetlen teliholddal kapcsolatos istenasszony ünnep lehetett. Régi istennőnk képzetének azonos szélességi fokok között megjelenő hasonló ismerete mutatkozik meg a rómaiak Diána, a görögök Artemisz, a kisázsiaiak Kybele istennő ünnepének hasonló időpontjában. Tulajdonságaik talán Kybele a Nagy Istenanya kivételével nem teljesen egyeznek Nagyboldogasszonyunk szerepkörével, ami a megtiszteltetés azonos időpontja és indítéka mellett sajátosan magyar képzetbeli fejlődésre utalhat.

• És, teszem hozzá, a többi késői kultúra mutációira.

Majd eztán írja:

Az anyaistennők között fennálló közös képzet-alapot csak az időszak természeti tulajdonságainak azonos szimbólumaiban kereshetjük. Az időszak az aratás, a gyümölcsök, a termés beérésének, az életadó élelem biztosításának az időszaka. Az antikvitásban mindezt egyik oldalról az Oroszlán csillagkép férfierővel azonos megjelenése fogalmazta meg, amit a Kutya csillagképek megjelenése kísért. A "kánikula" latin kifejezés mai napig ismerős nyelvünkben, ami a kutyák "tüzelését" jelenti, azaz jelzi a nagy meleg megérkezését. Ugyane képzetekből eredően az időszak tulajdonságát a Nap határozza meg a napszak (és nem az évszak) felének világosság tartományában. Ez a jelenség maga után vonja a nap csökkenő fényű, azaz sötétségbe hajló felének második augusztusi időszakában az uralkodó megjelenésű telihold hasonló mértékű teremtő tiszteletét. A Nap és a Hold együttes, párhuzamos alakzatú látványa fogalmazza meg ugyanis az emberi létezés szimbólumát, amelynek a férfi mellett az asszony a működést felmutató teremtő letéteményese. Kybele istenasszonyt ezért ábrázolják oroszlánnal az ölében, vagy azon állva, vagy oroszlánok vontatott kocsin. Keresztény képzetekben ugyanez a képzet az anya és ölében a fiúgyermek látványa. Középkori ábrázoláson Szűz Mária is oroszlános trónon ül.

• Urgula címhez is bekerült, de a kép nem.

A Nagy Kutyánál és Szíriusznál maradva, a kínai kultúrkörben a Kutyacsillag Szíriusz illetve Pan-Hu kapcsán is előkerül a nyolcadik hold(hónap), és annak furcsasága is, hogy most akkor mikor is kezdődött az év.
Pan-Hu és legutóbb Szíriusz Kínában címnél is szerepelt, hogy a Pan-Hu-ista népek nemcsak a rizst, fő ételüket köszönik a kutyának, hanem az év kezdetét is a neki szentelt újévi rítusokkal is Pan-Hu születésnapjához kötik^[5], mégpedig olyan hónap olyan napjához, mely – ugyan közvetve – Stein Aurél (Sir Aurel Stein Angliában) szerint a Szíriusz heliakus keléséhez köthető.

David Gordon White írja:

Még mindig csillagászkodunk, amikor az alábbi szeplőtelen fogantatás és Karácsony címnél is szereplő passzust idézzük:
Acharia S (ki mintha nem értené a Tejútistennők szűzen szülésének okát) forrásul adja Szent Albertet (ki szerint, a szeplőtelen fogantatás szűz-motívuma attól asztroteologikus, hogy december 25-én éjjel, a születéskor a Szűz csillagkép felkel a horizonton, de itt számunkra a második adata az érdekes):

As Albert the Great acknowledged, the virgin-birth motif is astrotheological, referring to the hour of midnight, December 25th, when the constellation of Virgo rises on the horizon. The Assumption of the Virgin, celebrated in Catholicism on August 15th, represents the summer sun's brightness blotting out Virgo. Mary's Nativity, celebrated on September 8th, occurs when the constellation is visible again. Such is what these "Christian" motifs and holidays represent, as has obviously been known by the more erudite of the Catholic clergy. Hence, the virgin who will conceive and bring forth is Virgo, and her son is the sun...
—
Ahogy Nagy Albert is elismerte, a szűzi születés motívuma asztrotheológiai eredetű, és az éjféli órára, december 25-re utal, amikor a Szűz csillagkép felkel a horizonton. Szűz Mária mennybevétele, amelyet a katolicizmusban augusztus 15-én ünnepelnek, a nyári nap fényességét jelképezi, amely eltakarja a Szűz csillagképet. Mária születése, amelyet szeptember 8-án ünnepelnek, akkor következik be, amikor a csillagkép ismét láthatóvá válik. Ilyeneket jelentenek ezek a "keresztény" motívumok és ünnepek, amit nyilván a katolikus klérus műveltebbjei is tudtak. Ezért a szűz, aki fogan és szülni fog, a Szűz, a fia pedig a Nap...

Falvay Károly Nagyboldogasszony című könyvének 382. oldalán is szól a Szűz csillagképről; lásd még ott.

A telihold ünnepek matriarchális ünnepek voltak eredetileg, ez egyértelmű. Olyannyira igaz ez a kijelentés, hogy maga az idő fogalma is az Istenanyához tartozik. Ezért van az, hogy az annual címnél taglalt latin annus = év az anya/anyus szavunkból ered és vélhetően az ősanyát jelentő Edda is idő szavunkból ered, ahogy Éva az év szavunkkal mutat kapcsolatot. És ha már augusztus 15., lásd legutóbb (a szintén idő szavunkból eredő) idus címnél írottakat is.

Végh Tibor korona-kutató Megszólalt a Szent Korona című az Ősi Gyökér 2018/1-2. sz. megjelent cikkében (is) említi a Korona u.n. "Boldogasszony-központúságát":

Ami a zománcképek névünnepi dátumaiból vett naptári időadatok alapján kialakuló évköri rendszerben augusztus 15-ére, Nagyboldogasszony napjára mutat. De augusztus 15-e egyúttal a január 1.-jével kezdődő év aranymetszési pontja is! (365 x 0,618034 = 225,6 és január 01. → augusztus 15. = 226 nap.) Márpedig az aranymetszés a műben – Einstein szerint is – elősegíti a jó létrejöttét és kizárja a rosszét. Lásd az 1. sz. ábrát.

KT azt mondja, hogy Nagyboldogasszony napja a vérszerződés előestéje volt. A Wiki erről írja:

A Nagyboldogasszonyt követő időszakban van még egy lassan teljesen feledésbe merülő, ősi népünnepünk, amelyet régen "Boldogasszony másnapjának" neveztek. Ez augusztus 16-a, tartalma pedig a magyar őstörténetig vezethető vissza. Egyes történészeink szerint ezen a napon történt, hogy a hét törzs vezérei Álmost fővezérré választották, neki engedelmességet fogadtak, és ezt vérszerződéssel pecsételték meg. Egyesek szerint a vérszerződés a magyar nép születésnapja volt.

• Egyéb adatokat lásd még itt.

2019. augusztus 15.-i MTI közleményből:

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia sajtószolgálata MTI-hez eljuttatott közleményében azt írta: az ősegyházig visszanyúló hagyomány szerint Jézus Krisztus "röviddel halála után föltámasztotta és magához emelte a mennyei dicsőségbe" édesanyja, Mária holttestét.
Jeruzsálemben az 5. században már megemlékeztek az ünnepről, amelyet Dormitio sanctae Mariaenek, azaz "a Szentséges Szűz elszenderülésének" neveztek. A 6. században egész Keleten elterjedt az ünnep. Róma a 7. században vette át, és a 8. századtól kezdve Assumptio beatae Mariaenek, azaz a Boldogságos Szűz mennybevételének nevezték.
XII. Piusz pápa 1950. november 1-jén hirdette ki hittételként, hogy a "Boldogságos Szűz Mária földi életpályája befejezése után testével és lelkével együtt felvétetett a mennyei dicsőségbe" – írták.
Hozzátették: az ünnepet Szent István király olyan fontosnak tartotta, hogy ezen a napon ajánlotta Magyarországot a Szűzanya oltalmába. Ezért nevezik Szűz Máriát Magyarország égi pártfogójának, vagyis Patrona Hungariaenek. Szent István 1038-ban éppen Nagyboldogasszony napján hunyt el.
Nagyboldogasszony napja kötelező ünnep, vagyis a katolikus hívőknek ezen a napon kötelező szentmisén részt venniük.

• Na, majd pont a katolikus egyház kényszerítése miatt fogunk ünnepelni.
  
  Viszont ezen oldal szerint 1948-ban Magyarország megszüntette állami ünnepként való megünneplését^[6]. Vajon miért?

Arról, hogy halála napján István Boldogasszonynak vagy Szűz Máriának ajánlotta fel az országot^[7], már másutt is volt szó. Én úgy gondoltam erre, hogy valójában ez azt jelenti, hogy mindig is Boldogasszony azaz magyar (Ilona) országa volt Magyarország.
Kubínyi Tamás Turul és szarvas című YouTube-os előadás-sorozatának első részében 1:11:50-nél is jól mondja, hogy István azért ajánlotta fel, mert nem volt törvényes örököse, másrészt, mert annak adta vissza, akitől kapta. Korona címnél is volt arról szó, hogy kit is illet elsődlegesen a korona. De oda ezt a throne címnél is szereplő passzust is betettük (Falvay Károly Nagyboldogasszony, egykor az augusztusi telihold című 2005/3. sz. megjelent cikkében írja):

Augusztus 15-én tehát király- és (eredetileg) királynőünnepről van szó. Mind Sumerban (Inanna, Istár), mind Egyiptomban (Ízisz) a mennynek és a földnek egyszemélyes királynői voltak, akiket a vaskorban váltott fel a királyság önálló intézménye. A király mindig a trón "ölében" ült, emlékeztetve a korábbi királynőre.
Kr. e. 3000-ben Nammu, Úr bölcs királya "Inanna, a Menny és Föld királynője" szolgájaként írt alá.

Dr. Gyárfás Ágnes a Fordulat – Hitvilág, mítoszok, legendák...

...című kiadványban (a PDF 53. oldalától) szereplő Lugal Geme nagy Urasszony ki Mada című írásában is ugyanezt írja:

Úgy tűnik tehát, hogy a Lugal Geme nagy Urasszonny, akié a Mada vagyis a haza, az ország, a magyarság égi Úrnője volt, de áldó szeretete kiterjedt a Világmindenségre. Szent István ennek a réges-régen minden magyari nép által tisztelt Boldogasszonynak ajánlotta fel az országát, mert az már ősidők óta az övé volt.

Ezen cikkből kiderül, hogy a horvátok szintén ezen a napon tartják Nagyasszonyuk ünnepét, de a szlávisták politikája miatt nem magyar, hanem itáliai és zsidó-keresztény^[8] eredetűnek tartják az ünnepet.

Lábjegyzetek